Az, hogy egy pólóra – vagy éppen bármilyen ruhadarabra – rákerüljön egy általunk kiválasztott minta, többféle képpen elérhető. A technika fejlődésének köszönhetően pedig az elkészült termékek egyre erősebbek, szebbek és strapabíróbbak lehetnek, mindenféle kopás, fakulás, és repedezés nélkül.

Milyen technikákat használnak pólónyomtatásra?

1. Transzfernyomás:

Ez egy kétlépcsős nyomtatást jelent, vagyis a mintát nem közvetlenül az anyagra viszik fel, hanem beiktatnak egy közbeeső lépést. Egy transzferpapírra nyomják rá a szükséges grafikát – speciális felszerelést használva – utána pedig hőpréssel az anyagra applikálják.  

Transzfernyomás lehet hidegen és melegen lehúzható is. Ezek között a különbség annyi – nevükből adódóan – hogy az elsőnél meg kell várni, amíg az anyagra préselt matrica teljesen kihűl, mielőtt lehúzzák, a másodiknál pedig ezt akár még meleg állapotában, azonnal meg lehet tenni.

Ennek a módszernek a mindenki által ismert repedezés a hátránya, valamint az, hogy a minta nem lesz annyira mosásálló, mint amennyire szeretnénk.

2. Flex és Flock fólia:

Ez az eljárás is kétlépcsős, mint a transzfernyomás, és nagyban hasonlít is a már említettre, de a minősége lényegesen jobb. A fóliára rányomtatják a kívánt grafikát, utána pedig a felesleges részeket vágóplotterrel el kell távolítani, hogy csak az maradjon a hordozón, amire szükség van. Ez után hőpréssel (vagy házilag egyszerű vasalóval) felviszik az anyagra.

Az elkészült minta nem töredezik, nem válik fel, 40 fokon, kifordítva pedig mosható is. Hátránya, hogy egyszerre csak egy szín vihető fel vele, bonyolult grafikákhoz pedig nem kifejezetten alkalmas.

3. Szublimációs nyomtatás:

Ez az eljárás pamut anyagoknál nem használható, kizárólag poliészterre, ezért a ruházati cikkek esetében ritkán alkalmazzák. Ha mégis, akkor fehér anyagra, főként sportmezeknél, mivel a nyomat kellőképpen légáteresztő marad, így pedig biztosítja a kényelmes viselést. Ajándéktárgyakhoz, bögrékhez tökéletes.

A mintát ebben az esetben is előzetesen kinyomtatják, kezelik a felületet, majd szublimációs festékkel és hőpréssel átviszik a megadott területre. Ez bővebben azt jelenti, hogy a tárgyakat szublimációs lakkal vonják be, majd olyan festéket használnak, ami bizonyos hőmérséklet felett szilárd halmazállapotúból gázzá válik. A nyomásnak köszönhetően a molekulák a másik tárgy részévé válnak, így nem keletkezik felületi eltérés, és tartós is lesz a dizájn. Ebben az esetben alapvetően mindegy a színek száma, e miatt nem kell aggódni.

4. Szita nyomás

Ez már direkt nyomtatásnak számít, mivel nem papírról, vagy fóliáról kerül át a minta az anyagra, hanem egy speciális szitán keresztül, különféle festékekkel viszik fel, ami lehet víz, műagyag, vagy akár oldószeres bázisú is.

Több szín használata nehezen oldható meg, ahhoz általában külön szitát kell készíteni, színátmenetek kivitelezése pedig hasonlóan bonyolult, ezért általában egyszerű mintákhoz ajánlják. Tehát, amennyiben bonyolult a minta, nagyon sok színt, vagy átmenetet kellene használni, úgy más technológiát célszerű igénybe venni. A száradási ideje viszonylag hosszú, ezért pár perc után még nem átvehető a megrendelt darab, de tartós, és mosásálló végeredményt lehet vele kapni.

5. Digitális nyomtatás pólókra:

Talán ez a legjobb, legegyszerűbb, és egyben legmodernebb megoldás, ha textilre való nyomtatásról van szó. Természetes és műszálas anyagokra egyaránt használható, és lenyűgöző grafikákat lehet vele készíteni, mindenféle színkorlát nélkül.

Egy külön erre a célra kifejlesztett nyomtató gépbe helyezik az anyagot, a vele összekötött szoftver segítségével elkészítik a mintát, azt pedig egy vízbázisú festékkel felviszik a kívánt területre. Mosásálló, gyönyörű végeredményt érhetünk el vele.

Viszonylag kis darabszámhoz ideális. Ez azt jelenti, hogy, ha a megrendelés 30 db-tól több ruhára szól, akkor inkább a szita, vagy a transzfer technikát kell választani.

Pólónyomtatásra fel!